Már régóta terveztem ennek a bejegyzésnek a megírását, de eddig nem vitt rá a lélek. Most viszont érzem az ihletet, hogy le tudom írni. Ugye sokan kérdezik, milyen itt? hogy tetszik? maradnál-e? honvágy?

Aki ismer tudja, hogy elfogult vagyok Spanyolországgal kapcsolatban, mert szeretem a nyelvet, az emberek mentalitását, az éghajlatot és talán úgy mindegy egyben egy olyan ország, ahol szívesen él az ember (tekintsünk el a válság miatt kialakult munkanélküliségi helyzettől). De Barcelona egy teljesen más világ, szinte össze sem hasonlítható Spanyolország többi részével. Itt a Catalunya régióban az emberek próbálnak a lehető legjobban eltávolodni a spanyol eszméktől, mint politikailag, mint gazdaságilag, mint nyelvben.

A katalánok nagyon küzdenek az identitásukért, az önállóságukért, erősen tartják a nyelvet, annak ellenére, hogy annó évszázadokig tiltott volt katalánul beszélni. Vicces, de még saját jelképet is kreáltak, kifigurázva Spanyolország bikáját nekik szamaruk van J

Nyelv:

A katalán a IX. század során fejlődött ki a vulgáris latin nyelvből, a Keleti-Pireneusok mindkét oldalán (Roussillon, Empuries, Besalú, Cerdanya, Urgell, Pallars és Ribagorça megye területe). Egyaránt mutat galloibér és iberoújlatin jellegeket, tehát a kezdeti állapotában nem volt más, mint csupán az okcitán egy különcködő nyelvjárása. Később fokozatosan önállósodott, és évszázadokra a helyiek közlési eszközévé vált. Az első írásos szövegek a XIII., XIV. századból származnak, ellenben az 1600-as évekre a katalán irodalom visszaszorult, a spanyol, francia vagy olasz nyelvű alkotások javára. A nemzeti katalán irodalom a XIX. század során kapott újra erőre.

A francoista Spanyolországban (1939-1975) a katalán helyett a spanyol használatát javasolták – a nyelv nyilvános használata elnyomottá, gyakorlatilag tiltottá lett. Ennek ellenére sikerült néhányezer katalán könyvet megjelentetni, ugyanis Franco tábornok azon véleménye, ami szerint a katalán egy régies nyelvjárás, lehetővé tette például a régi költészet ismételt kiadását. Egyes jelenkori munkáknak is sikerült kikerülni a cenzúrát azzal, hogy réginek állították be őket.

Franco 1975-ös halála után a demokrácia helyreállásával együtt a katalán újjászületés is bekövetkezett. Ma a nyelvet használják a politikai életben, az oktatásban és a médiában is. Több info: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katalán_nyelv

Sokaknak kimondottan nehezükre esik kimondani, hogy ők spanyolok, hiszen ők katalánok és nem akarnak spanyolok lenni. Ezek szélsőséges esetek, de a legtöbb ember, amennyire mi is tapasztaljuk, jól meg fér a két nyelvvel, hiszen mindenki beszél spanyolul is. Főleg mivel Barcelonába nagyon sok a bevándorló, számtalan fekete árussal, kínai pultossal, angol üzletemberrel találkoztunk már, és ezek legtöbbje csak spanyolul beszél, szóval semmiképp sem kerülhető ki a spanyol nyelv használata a mindennapi életben.

Gazdaság:

Azt mondhatjuk, hogy Barcelonának sikerült legkevésbé megsínylenie a spanyolországi gazdasági válságot. Itt a legkevesebb a munkanélküliség 20 % körül, míg Spanyolországban majd 30 %. Nem is igazán vehető észre a városon, hiszen itt állandóan nagy az élet, millió ember az utcákon, számtalan turista, mindenki shoppingol, egymást érik a Zara, H&M, Springfield, Mangó… stb üzletek a bevásárló utcákon és általában minden tele van a nap minden időszakában. Tehát itt tényleg van munka, talán a legnagyobb munkahely teremtő tényező a turizmus. A turisták akik idelátogatnak, sokat költenek ruhára, szolgáltatásokra, de akár megtetszik nekik a környék és még befektetnek egy ingatlanba is (igen, ez amire a cégem épít, a külföldi turistákra, akik befektetnének vagy ideköltöznének egy szép kis otthonos lakásba a tengerparton).

Közbiztonság:

Na ez az amit a legnagyobb negatívumként említhetek, zsebesek mindenütt. Sajna számtalan alkalommal láttam már őket, akcióban gyanútlan turistákat kizsebelve másodpercek alatt, majd elillanva, hogy észre sem veszi senki sem. Nagyon vigyázni kell, ezt elmondom mindenkinek aki látogatóba jön, csak a minimálist szabad magunknál tartani, belső zsebben azt is, semmit sem táskában, farzsebben. Számtalan történetet tudnék mesélni, számtalan munkatársam, ismerősöm, ismerős ismerőse járta meg, egy apró figyelmetlenség, akár egy esti buli utáni szórakozottságba vagy egy reggeli séta alkalmával tulajdonították el telefonjukat, pénztárcájukat vagy az egész táskájukat. A rendőrség tehetetlen, az eltűnt dolgok megkerülése 0,001%. Hihetetlen profik, nem bízzák a véletlenre, itt nincs kés előrántás meg fenyegetőzés, itt mindent úgy csinálnak, hogy az ember a legnagyobb nyugalomban sétál el, anélkül hogy bármit is észlelne. Általában párban dolgoznak, egy aki elterel, eltakar, kiabál, lökdös… míg a másik technikásan zsebel, kinyit-becsuk, elemel, elszalad.

Koldusok:

Ez a másik nagy szakma, amit itt serényen űznek. Van itt minden, kezdve metrón szegénységét zsoltárokba foglalva éneklő nénike, vakságot tettető öregasszony, öngyújtót áruló gyerek, mozgóhangfallal-mikrofonnal járó bácsika spanyol slágereket énekelve két megálló között, aztán persze az aluljáróban zenészek különféle hangszerekkel, bár ők azok, akiknek tényleg szívesen ad az ember pár centet. Feljutva a felszínre, minden második sarkon egy levágott lábú koldus (néha Princles chips-et eszegetve), aztán a boltok mellett is gyakori egy 3-beteg-gyerekes anya vagy egy állását elvesztett apuka, aztán öreg néni mezítláb kiabálva „necesita ayuda porfavoooor” (=segítségre van szükségem). Az év állása a buborékfújós fiúé, aki gyakran a munkahely előtti téren kápráztatja el a turistákat óriás szappanbuborékaival, szép szép 5 percig, de azért uncsi lehet egész nap az tuti. Gyaníthatóan a háttérből valami maffia irányítja ezeket, mert tényleg hihetetlen mennyien koldulnak az utcákon, és persze mindig megvannak a bevált helyek, néha cserélgeti, szóval valami svindli tuti van a dologban!

Aztán persze a híres La Rambla sétálóutca, ahol őrültebbnél őrültebb jelmezekbe öltözött emberkék várják az aprók az arra járóktól, van drakula, sárkány, szörny, virágember, múmia, biciklis, dobozból kiugrós, bűvészkedő, levágott fejű, törpe, óriás…. tényleg minden van amit el lehet meg amit sose képzelnénk el az is. Velük van a legkevesebb gond, de azért így helyiként idegesítő mindennap ugyanazokat bámulni, maximum a helyeket változtatják már 10 méterrel, de ugyan az a csapat.