Az elmúlt hétvégémet hirtelen elhatározással elutaztam Granadában, hogy meglátogassam Zöldi Zsuzsit aki most tölti utolsó napjait Granadában az Erasmus félév végeztével. (Aki nem ismerné Zsuzsit, „fiatal kutatónő”, Pannon Példaképdíjas http://www.pannon.hu/peldakep/dij/zoldi.html , és több évig dolgoztunk együtt ESN Hungary keretein belül).

Múlthét hétfőn eszméltem rá, hogy már itt a március hamarosan, Zsuzsi megy haza 3-án, pedig megígértem hogy még elnézek arrafelé, hiszen még sosem volt szerencsém meglátogatni Spanyolország déli régióját. Szóval hipp-hopp (avagy spanyolosan „ipp-opp”) leszerveztem az utat, repjegyvétel, Zsuzsi meggyőzve, szállás van J, látnivaló adott, munkahelyről szabadságot megadták, ugyhogy péntek reggel irány Granada.

A Vueling-gel repültem, szokásos fapados, kivéve hogy kézicsomaggal ugye nem kell CHECK-IN-elni, hanem egyből lehet felszállni a repülőre. Beszállás az indulás előtt 30perccel indul és 10perccel előtte zárul, na persze hogy a reggeli vonatozás, Terminálok közti buszozás, az óriás barcelonai El Prat reptéren való sétálgatással a 9:50es induláshoz képes 9:41kor sikerült felszállnom…szokásomhoz híven :D de nem aggódtam mert jöttek még utánam is emberek, ott már nem maradunk, odakint jó az idő, spanyolos nyugalommal elindultunk. A repülő út nagyon sima volt, 1 óra, Valencia fölött elrepülve megdobban a szívem (aki nem tudná miért, itt elolvashatja 2008as Valenciai élményeinket: http://holavalencia.blog.hu).

A leszállás megkezdésekor ért a meglepetés, mindenütt sötét viharfelhők, esős, szomorkás idő van Granadában. Hát igen a napos Barcelonából megérkeztem a felhős Granadába. Kis reptér, vidékies hangulat, gyorsan be az aerobuszba, irány a városközpont.

Nézzük mit is kell tudni Granadáról:

A híres spanyol mondás szerint: "Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit". Ez talán igaz is, hiszen a tartomány rendkívül sokat tud adni az idelátogatóknak. Granada városában számos csodálatos szépségű műemlék található - az Alhambra, a Katedrális, vagy a Generalife. De Granada például a flamenco szülőhazája is, így idelátogató turistaként vétek lenne kihagyni egy flamenco est megtekintését a sacramontei barlangokban. A leírhatatlan szépségű épületeket, és a város fantasztikus hangulatát tovább erősíti a Sierra Nevada hegyi környezete, mely szépsége mellett a légzőszervi megbetegedésekkel küzdőknek is javíthatja az állapotát. Az egészségmegőrzést több helyi gyógyfürdő is szolgálja. Miután megnéztük a várost, fantasztikus kirándulást tehetünk a hegyekben, élvezve a kilátást, és mélyeket szippantva a kristálytiszta levegőből.

Nagyobb térképre váltás

Teljesen más világ ez a Granada, azt mondják ez az igazi Spanyolország, és ezzel valahogy egyetértek. A város teljesen vidékies, szűk utcák, minden sarkon egy „tapas bár”, szieszta idején egy lélek sincs az utcán, itt tényleg komolyan veszik az ilyen szokásokat.

Péntek: Dél körül már bele is vetettük magunkat a városnézésbe, végigsétáltunk a városon és meglátogattuk az Albayzin városrészt, a régi arab negyedet. A domb tetején megálltunk egy téren,  Mirador de San Nicolas, ami lényegében egy kilátó, az egész Alhambra és Granada látható onnan.

·         Albaicín: vagy régi írásmód szerint Albayzin a városnegyedek legismertebbike, melyet 1984-ben az UNESCO Világörökség részévé választottak. Az Alhambrától északi irányban terül el, a Darro folyó túlpartján.

Visszafelé megéhezve beültünk „tapaszolni”, azaz iszol valamit a bárban és adnak mellé egy kis „tapas”-t, ami „falatká”-nak fordítható le, tehát valami kis szendvics/pizza/tészta/fasirt… jó kis találmány J Este megjött Zsuzsi osztrák barátnője, Inanna, aki jelenleg Madridban tanul. Később pedig elmentünk egy bárba, ahol élőzene és tánc volt, és persze Mojito J

Szombat: Késő reggeli felkelés után nekiindultunk a városnak, sokkolva ért minket az érzés, hogy odakinn 28°C van…igen, nem vicc, fényképünk is van róla! Úgyhogy nekivetkőztünk, és sétáltunk egyet a városban, mert Granada nagy előnye hogy 10 percen belül bárhova el lehet érni gyalog. Megálltunk fagyizni is, majd én lecsatlakoztam az Alhambra felé, mivel a csajok már látták. Hát igen, az Alhambra (ejtsd: alambra)… szinte nem is lehet szavakba önteni, hihetetlen, gyönyörű, amit a jó idő még fokozott.

·         Alhambra: az ókori Mór Monarchia szent helye, és erődítménykomplexuma volt. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes 1248 és 1354 között épült Al Ahmar regnálása idején. Erődítménye az Alcazaba, a komplexum legrégebbi része, melynek tornyaiból csodás kilátás nyílik Granada városára. Ma már nem az eredeti Alhambra látható: V. Károly lebontatott egy épületet, hogy helyére palotát építtessen magának, majd 1812-ben a távozó francia megszállók felrobbantátok a komplexumot. A 19. században megkezdődött a restaurálás, amely jelenleg is folyamatban van.

·         Generalife: a Nasrid szultánok nyári palotája volt. A palota, és a gyönyörű kertek 1313-1325 között épültek. Az Alhambra, és a Generalife, és az Albicín városrész együtt teszi ki Spanyolország 38 világörökségi kincsének egyikét.

4 órán keresztül sikerült felfedeznem a hegy tetején elterülő erődítményt, végigjártam minden gyönyörű kertet, palotát, tornyokat és a Szépművészeti Múzeumot. Nagy élmény volt számomra, lenyűgöző, hogy milyen állapotban sikerült megőrizniük ezt a területet és, hogy mennyire gondozzák azt. Érdekesség, hogy évente több mint 2 millió látogatót vonz, ezáltal Spanyolország leglátogatottabb műemlékévé vált.

Este pedig búcsú bulira mentünk, ugyanis az előző féléves diákok mind ezen a héten vagy jövő héten mentek haza, mi pedig becsatlakoztunk Zsuzsi barátaihoz, hogy elbúcsúztassuk Kikit, alias Krisztiánt. Helyszín egy „tapas bár”, ahol spanyolosan eleszegettünk, eliszogattunk, megnéztük a Barcelona-Malaga meccset. Büszkén vettük tudomásul, hogy sikerült elérnünk azt a helyzetet, hogy a kb 10fős társaságban a magyarok voltak többségben J később aztán áttértünk a közeli „chupiteríá”-ba alias „felesező”-be, ahol 120 féle különleges feles keveréket árulnak, darabját 1EUR-ért J

Vasárnap: Kipihenve az előző estét, újra elindultunk, megnéztük a katedrálist, sétálgattunk fel alá a városban. Majd este újra búcsúbuli, most egy török srácnak, Ufuknak volt a házibulija. Szegény Erasmusosok, ez a búcsúzás időszaka, nem könnyű az biztos, de vége a félévnek és mindenki megy haza Granadából, vissza a régi kerékvágásba. Megvitattuk, hogy új tudományágat kell indítanunk az orvostudományban, megy a „poszt-ERASMUS-szintróma” tüneteivel és azok kezelésével foglalkozna!

Hát röviden ennyit a hétvégémről, nagyon jól sikerült, ezúton köszönöm Zsuzsinak a lehetőségek, nagyon érdekes volt megismerni Spanyolország egy teljesen másmilyen arcát is!

Képek itt: http://picasaweb.google.hu/ematthew6/201002260301Granada#