Hát ezt is megértük, újra blogot írok Máté kérésére. Ennek aprópója, hogy meglátogattam Barcelonában egy hosszú hétvégére, most, hogy újra a spanyolokat boldogítja. Ha valaki nem tudná, hogy ki vagyok és honnan ismerjük egymást: többek között fél évet együtt töltöttünk Valenciában, már előtte is jóban voltunk az egyetemen az Erasmus mentor csoporton belül, és úgy összességében 2-2,5 éve nagyon jó barátomnak mondhatom. :)

Szóval a kérdésre, miszerint "kijössz meglátogatni?" egyértelműen igen volt a válasz. Így szombaton éjjel megérkeztem. Másnap nyakunkba vettük a várost, és megkezdőtött a végtelen sétálás a napsütésben. Megbeszéltük, hogy mivel egyikünknek sem ismeretlen a város, így főként olyan helyekre kellene menni, ahol még nem járt egyikünk sem. Jelentem a küldetés teljesítve :)

Elsőként nekiindultunk a Tibidabo hegynek, 512 m magasra mentünk (főként gyalog, csak végén Funicular-ral), onnan néztünk le a városra. Gyakorlatilag mindent látni föntről, plusz van egy vidámpark, ahol mindenféle őrületet ki lehet próbálni a város felett (néha szó szerint a levegőben).

Onnan irány a Güell park, Gaudi híres épületeivel, stílusával, hangulatával. Itt már mind a ketten jártunk korábban is, de kötelező elem ha valaki Barcelonában jár, gyönyörű és kihagyhatatlan.

A park után jártunk a gótikus negyedben, megnéztük a Katedrálist, Máté munkahelyét, majd irány a Parc de la Ciutadella. Na ezt még csak képeken láttuk, és meglepő módon az utikönyvek sem viszik túlzásba az említését. Pedig a park csodálatos, óriási, itt van az állatkert és a parlament is, valamint egy tó, ahol még csónakáztunk is :)

 Hazafelé természetesen belefutottunk a Barcelona-Valencia focimeccsre érkező tömegbe, Mátéék albija ugyanis kb 300 méterre van a stadiontól.

Másnap a kisebb-nagyobb izomláz ellenére folytattuk. Reggel felmentünk a Museu Nacional D'Art de Catalunya-hoz (Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum), majd irány a Montjüic park.

Itt aztán bóklásztunk kedvünkre, mindenhol pálmafák, parkok, kilátás a tengerre. Utaztunk a libegővel is, ami a hegy tetején lévő kastélyhoz vitt minket.

Ez egy óriási erőd, ami elvileg a béke védelmében épült - mondjuk a jelenleg is megtalálható ágyúk és óriási fegyverek nem épp a békét tükrözték.

Ezután lesétáltunk a Rambla-ra, onnan pedig a kikötőbe és a tengerpartra. Este még buliztunk egyet a tengerparton egy bárban, aztán másnap már részemről pakolás, Máté pedig visszatért a munkás életbe.

A hétvége után úgy látom, Máté jól érzi magát, jó a társaság, dícsérik a munkájban is és élvezi a napsütést :) A lakótársai aranyosak, Máté neveli őket a rendre :))

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, a feltöltődést a napsütésben, a kedves fogadtatást, mindent :) Muchas gracias Hermanito!!! :)