A munkahelyemen, mivel Inés-nek és Ted-nek is a héten volt a szülinapja, ezért közösen köszöntöttek fel minek és még tiramisut is kapott mindenki J

Csütörtökön volt a szülinapom, úgyhogy elhívtam az újdonsült barcelonai barátaimat, hogy velük töltsem ezt az estét. Kb 10-12en voltunk, akiket itt ismertem meg ismerősök és néhány munkatárs is. A munkából hazérve gyors 2 óra alatt összedobtam a paprikás krumplit, hogy megmutassam nekik milyenek a magyar ízek. A kajának nagy sikere volt, bár akkora adagot sikerült csinálnom, hogy még utána 3 napig is azt ettük, és még a munkahelyre is vittem a munkatársaknak.

Kedves lakótársaimtól egy guminőt kaptam, csak hogy ne kelljen egyedül aludnom J Yolandának hívják, már teljesen beilleszkedett, nem veszekszik, nem kér enni és vásárolni sem… hát kell ennél jobb J

A kajálás után beszélgettünk egy darabig, meg néhány játékkal ütöttük el az időt, aztán pedig irány az egyik helyi szórakozó egység, ahol reggel 5-ig sikerült buliznunk… igen, utána élmény volt a munka pénteken, de szerencsére a többi munkatárs sem voltak sokkal józanabbak és aktívabb, úgyhogy lazán kibekkeltük a napot. 

Az elmúlt hétvégémet hirtelen elhatározással elutaztam Granadában, hogy meglátogassam Zöldi Zsuzsit aki most tölti utolsó napjait Granadában az Erasmus félév végeztével. (Aki nem ismerné Zsuzsit, „fiatal kutatónő”, Pannon Példaképdíjas http://www.pannon.hu/peldakep/dij/zoldi.html , és több évig dolgoztunk együtt ESN Hungary keretein belül).

Múlthét hétfőn eszméltem rá, hogy már itt a március hamarosan, Zsuzsi megy haza 3-án, pedig megígértem hogy még elnézek arrafelé, hiszen még sosem volt szerencsém meglátogatni Spanyolország déli régióját. Szóval hipp-hopp (avagy spanyolosan „ipp-opp”) leszerveztem az utat, repjegyvétel, Zsuzsi meggyőzve, szállás van J, látnivaló adott, munkahelyről szabadságot megadták, ugyhogy péntek reggel irány Granada.

A Vueling-gel repültem, szokásos fapados, kivéve hogy kézicsomaggal ugye nem kell CHECK-IN-elni, hanem egyből lehet felszállni a repülőre. Beszállás az indulás előtt 30perccel indul és 10perccel előtte zárul, na persze hogy a reggeli vonatozás, Terminálok közti buszozás, az óriás barcelonai El Prat reptéren való sétálgatással a 9:50es induláshoz képes 9:41kor sikerült felszállnom…szokásomhoz híven :D de nem aggódtam mert jöttek még utánam is emberek, ott már nem maradunk, odakint jó az idő, spanyolos nyugalommal elindultunk. A repülő út nagyon sima volt, 1 óra, Valencia fölött elrepülve megdobban a szívem (aki nem tudná miért, itt elolvashatja 2008as Valenciai élményeinket: http://holavalencia.blog.hu).

A leszállás megkezdésekor ért a meglepetés, mindenütt sötét viharfelhők, esős, szomorkás idő van Granadában. Hát igen a napos Barcelonából megérkeztem a felhős Granadába. Kis reptér, vidékies hangulat, gyorsan be az aerobuszba, irány a városközpont.

Nézzük mit is kell tudni Granadáról:

A híres spanyol mondás szerint: "Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit". Ez talán igaz is, hiszen a tartomány rendkívül sokat tud adni az idelátogatóknak. Granada városában számos csodálatos szépségű műemlék található - az Alhambra, a Katedrális, vagy a Generalife. De Granada például a flamenco szülőhazája is, így idelátogató turistaként vétek lenne kihagyni egy flamenco est megtekintését a sacramontei barlangokban. A leírhatatlan szépségű épületeket, és a város fantasztikus hangulatát tovább erősíti a Sierra Nevada hegyi környezete, mely szépsége mellett a légzőszervi megbetegedésekkel küzdőknek is javíthatja az állapotát. Az egészségmegőrzést több helyi gyógyfürdő is szolgálja. Miután megnéztük a várost, fantasztikus kirándulást tehetünk a hegyekben, élvezve a kilátást, és mélyeket szippantva a kristálytiszta levegőből.

Nagyobb térképre váltás

Teljesen más világ ez a Granada, azt mondják ez az igazi Spanyolország, és ezzel valahogy egyetértek. A város teljesen vidékies, szűk utcák, minden sarkon egy „tapas bár”, szieszta idején egy lélek sincs az utcán, itt tényleg komolyan veszik az ilyen szokásokat.

Péntek: Dél körül már bele is vetettük magunkat a városnézésbe, végigsétáltunk a városon és meglátogattuk az Albayzin városrészt, a régi arab negyedet. A domb tetején megálltunk egy téren,  Mirador de San Nicolas, ami lényegében egy kilátó, az egész Alhambra és Granada látható onnan.

·         Albaicín: vagy régi írásmód szerint Albayzin a városnegyedek legismertebbike, melyet 1984-ben az UNESCO Világörökség részévé választottak. Az Alhambrától északi irányban terül el, a Darro folyó túlpartján.

Visszafelé megéhezve beültünk „tapaszolni”, azaz iszol valamit a bárban és adnak mellé egy kis „tapas”-t, ami „falatká”-nak fordítható le, tehát valami kis szendvics/pizza/tészta/fasirt… jó kis találmány J Este megjött Zsuzsi osztrák barátnője, Inanna, aki jelenleg Madridban tanul. Később pedig elmentünk egy bárba, ahol élőzene és tánc volt, és persze Mojito J

Szombat: Késő reggeli felkelés után nekiindultunk a városnak, sokkolva ért minket az érzés, hogy odakinn 28°C van…igen, nem vicc, fényképünk is van róla! Úgyhogy nekivetkőztünk, és sétáltunk egyet a városban, mert Granada nagy előnye hogy 10 percen belül bárhova el lehet érni gyalog. Megálltunk fagyizni is, majd én lecsatlakoztam az Alhambra felé, mivel a csajok már látták. Hát igen, az Alhambra (ejtsd: alambra)… szinte nem is lehet szavakba önteni, hihetetlen, gyönyörű, amit a jó idő még fokozott.

·         Alhambra: az ókori Mór Monarchia szent helye, és erődítménykomplexuma volt. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes 1248 és 1354 között épült Al Ahmar regnálása idején. Erődítménye az Alcazaba, a komplexum legrégebbi része, melynek tornyaiból csodás kilátás nyílik Granada városára. Ma már nem az eredeti Alhambra látható: V. Károly lebontatott egy épületet, hogy helyére palotát építtessen magának, majd 1812-ben a távozó francia megszállók felrobbantátok a komplexumot. A 19. században megkezdődött a restaurálás, amely jelenleg is folyamatban van.

·         Generalife: a Nasrid szultánok nyári palotája volt. A palota, és a gyönyörű kertek 1313-1325 között épültek. Az Alhambra, és a Generalife, és az Albicín városrész együtt teszi ki Spanyolország 38 világörökségi kincsének egyikét.

4 órán keresztül sikerült felfedeznem a hegy tetején elterülő erődítményt, végigjártam minden gyönyörű kertet, palotát, tornyokat és a Szépművészeti Múzeumot. Nagy élmény volt számomra, lenyűgöző, hogy milyen állapotban sikerült megőrizniük ezt a területet és, hogy mennyire gondozzák azt. Érdekesség, hogy évente több mint 2 millió látogatót vonz, ezáltal Spanyolország leglátogatottabb műemlékévé vált.

Este pedig búcsú bulira mentünk, ugyanis az előző féléves diákok mind ezen a héten vagy jövő héten mentek haza, mi pedig becsatlakoztunk Zsuzsi barátaihoz, hogy elbúcsúztassuk Kikit, alias Krisztiánt. Helyszín egy „tapas bár”, ahol spanyolosan eleszegettünk, eliszogattunk, megnéztük a Barcelona-Malaga meccset. Büszkén vettük tudomásul, hogy sikerült elérnünk azt a helyzetet, hogy a kb 10fős társaságban a magyarok voltak többségben J később aztán áttértünk a közeli „chupiteríá”-ba alias „felesező”-be, ahol 120 féle különleges feles keveréket árulnak, darabját 1EUR-ért J

Vasárnap: Kipihenve az előző estét, újra elindultunk, megnéztük a katedrálist, sétálgattunk fel alá a városban. Majd este újra búcsúbuli, most egy török srácnak, Ufuknak volt a házibulija. Szegény Erasmusosok, ez a búcsúzás időszaka, nem könnyű az biztos, de vége a félévnek és mindenki megy haza Granadából, vissza a régi kerékvágásba. Megvitattuk, hogy új tudományágat kell indítanunk az orvostudományban, megy a „poszt-ERASMUS-szintróma” tüneteivel és azok kezelésével foglalkozna!

Hát röviden ennyit a hétvégémről, nagyon jól sikerült, ezúton köszönöm Zsuzsinak a lehetőségek, nagyon érdekes volt megismerni Spanyolország egy teljesen másmilyen arcát is!

Képek itt: http://picasaweb.google.hu/ematthew6/201002260301Granada#

A munka megy továbbra is, mennek a munkanapok, és hogy mivel töltöm mostanság, legutóbb újsághírdezést kellett terveznem, amelyben már régóta hírdetünk, de most egy kicsit újitottam rajta. Ti is megnézhetitek:

A héten csináltunk csapatképet, mert sok új ember van most, többen vagyunk csak 1-2-3 hete itt. Szerintem tök jó lett :D

A már jól bevált módon, most is kiutazás előtt Facebook-on kerestem ismerősöket, hogy amikor ideérek Barcelonába, már legyenek lakótársaim. Hát ez sikerült is, nagyon jó a csapat J Be is mutatom őket:

csapatkép: a kemény mag

Polly (Durham, Anglia): 20 éves, vörös angol hölgyemény, igazi erős angol akcentussal. Jelenleg ő az, aki +1ként velünk lakik a lakásban, de hamarosan költözik el, mert spanyolokkal fog lakni. Volt kint fél évig Argentínában, úgyhogy elég jó a spanyolja, egy kis dél-amerikai akcentussal megfűszerezve. Ő is szakmai gyakorlaton van itt, egy ügyvédi irodánál dolgozik, így mi ketten vagyunk akik képviseljük a munkásokat a lakásban. Jó fej, általában ő szokott főzőcskézni, kihasználjuk amíg még velünk lakik…én úgysem szoktam zöldséges cuccokat főzni, most itt az alkalom. Ahhoz képest, hogy lány, ő a legrendetlenebb J közülünk, a ruhái és cuccai szanaszét mindenhol a lakásban, pláne hogy neki nincs fix szobája, csak a pótmatracunkon alszik.

·         David (London, Anglia): 20 éves, fekete angol srác, akcentus szintén van, de már tök hozzászoktunk. Ő tanulni jött az Universitat Autonómia de Barceloná-ra, amiről annyit kell tudni, hogy annyira katalán, hogy ha spanyolt akar ott tanulni az ember akkor fizethet érte keményen, ellenben a katalán óra ingyen van (na, ezt majd később kifejtem). Spanyollal jól áll, meg franciául is elég jól beszél. Elég házias, a mosás/vasalásban otthon van J sosem árt egy ilyen embert magunk mellett tartani (bezzeg anno Valenciában 2 ilyenem is volt J, az volt ám az aranyélet)

·         Martin (Párizs, Franciaország): 21 éves, a francia kölök, a legnagyobb arc, tudni kell róla, hogy előző félévben Budapesten tanult, úgyhogy mindig besokkol hogy miket tud magyarul. Szoktunk néha magyarul beszélgetni, hihetetlen mennyi minden tud, persze alap dolgokat meg ugye káromkodásokat, és ha nem ért valamit mindig kérdezi hogy „Tessék?”… Ő kb. az első olyan francia akiről nem mondanám elsőre hogy francia, mert tök jól beszél angolul (ami nagyon ritkán mondható el a franciákról) és akcentusa is alig van, még magyarul se J Ő is tanulni jött, Universidad de Barceloná-ra, spanyolul viszont alig beszél, úgyhogy bele kell húznia itt mellettünk. Órája mindig csak délután/este van, úgyhogy általában átalussza a napot.

·         Luis (Portugália): portugál srác, aki utólag csatlakozott hozzánk a héten, ő már idősebb, 25éves, túl sokat nem kommunikált velünk, inkább a portugál haverjaival lóg általában, de remélhetőleg idővel majd oldódik.

Tegnap óta beléptem a munkások világába, minden nap 10-17-ig dolgozom a CASAMONA ingatlan közvetítőnél >>> http://casamona.com ... igen, kemény ez az időzítés, de van aki 12-19ig dolgozik, szóval még mindig jobb. Nagyon tetszik, hihetetlen jó a csapat, nem unatkozom egyik nap sem, mindig van mit csinálni. Lényegében online marketing feladatkörben dolgozom, de mindig adódnak új dolgok. Főleg hogy rájöttek, hogy értek a plakátkészítéshez, úgyhogy ma egész nap plakátot terveztünk, meg még tájékoztató előadást tartottak a cégről, célokról és teendőkről. Egyből beleugrottam a közepébe, mindenfélét csinálok, csomó ötletem van és kaphatóak is rájuk, úgyhogy eddig szuper J Az alapkoncepció, hogy ugye a krízis hatására megcsappant az emberek kedve a lakás vásárlásban/bérlésben, számtalan ingatlanközvetítő csődbement, és ebben a helyzetben kell a cégnek helyt állnia. Tehát most ezerrel kell kihasználni az olyan technikákat, amikkel olcsón és hatékony lehet növelni vagy legalább megtartani a piaci részesedést… szóval ezért vagyok én épp, hogy ötleteket adjak és azokat megvalósítsuk.

Egy példa, hogy milyen plakátot csináltam:

 …csak még netünk nincsen, ugyh most bepótolom, mi történt a hétvégén.

Szóval pénteken végre beköltöztünk a lakásba, nem volt egyszerű azt kell mondjam. Ingatlanközvetítőn keresztül találtuk végül, 850EUR havi + 100EUR rezsi, ami még elég baráti is 4 embernek Barcelonában, de elkérnek 2 havi lakbért kaukciónak + még ők is kapnak jutalékot, szóval mondhatni, hogy kisemmiztek minket így egyből az első héten.

De lényeg, hogy végre fedél van a fejünk felett, nem kell a koleszban csövelni, amit az előbb érkező lakótársaim több mint egy hétig csináltak, nem lehetett kellemes. Nekem az 1 éjszakás ott alvás is elég volt, elég lepukkant egy hostelt sikerült betalálniuk, ahol még ablakok sincsenek a szobában, így aztán mindegy hogy 10-kor kel az ember vagy 4-kor, nincs különbség. És akkor az időjárásról nem is beszélve, mert ugye még sose volt ilyen hideg Barcelonában, mint ezen a hétvégén….brrrrr 0 fokok szaladgáltak éjszaka, szombat reggel még havazott is kicsit, csak mert ugye úgy hiányzott.

Az albiban sajna nincsen fűtés, mint a legtöbb helyen, szóval élmény az éjszaka, szerencsére azért a termós hálózsákom valamennyire megvéd, de reggel kikelni a legnehezebb.

A lakás elég nagy, 4 külön szoba, 1 nappali, 1 konyha, 2 fürdő… képeket majd töltök fel J Helyileg nincs túl közel a központhoz, de választanunk kellett, hogy olcsót vagy jó helyet akarunk, inkább az előbbi mellett döntöttünk. Reggelente kb. fél óra metróval és sétával a munkahelyem, szóval bevállalható.

Miután mindent sikerült belezsúfolnom a 27kilós nagy és 15kézi bőröndbe... INDULÁÁS!

Menetrend: reggel 3kor kelés, fél4kor indulás, 5kor a reptéren, Wizzair check-in, 6kor a repülőn ülve, 6:20 repcsi elindul, 6:50 a repcsi a startvonal előtt felmondta a szolgálatot a légkondi... visszafordulás, tesztelés, várakozás, 7:10 nem repülünk ezzel, lecuccolás, várakozás a reptéren megint, 8kor beszállás egy másik gépbe, lassan lassan, 8:30 elindulás, felszálluuunk végre, 2 órás repülés, leszálláshoz készülődni, szélvihar, rázkódás, félelem a szomszédokban, 10:40 földetérés Barcelonában.

Szóval kb ez volt a menetrend, élmény igen, bár én elvoltam laptopon volt film, telefonon zene, ugyh no para. Persze hogy ne unatkozzam a gépen mellém ült egy anyuka 18 éves lányával, hát kikészitettek, ennyi nyavalygást, puffogást, megsértődést egy repülő út alatt...megfizethetetlen :)

Hagyományokhoz híven ugye a kilókkal nem spóroltam, 42 kiló 2 gurulós bőrönd, jól ment minden, amig a reptérről be nem kell jutni a városba, vonatra fel, aztán metróra át, ugye ott aztán mindig csak felfelé megy a mozgólépcső nem tudom milyen okból, és kb 6-7 lépcsősor megmászása után elértem a Placa de Catalunyara, ami a La Rambla kezdete, ott találkoztam Daviddel, leendő lakótársammal.

Mint a cím is mutatja, igen, ma elkezdtem pakolni....jaaaaaaj

Hát ez sosem egyszerű mutatvány, meg kell küzdeni, mit is vigyek mit hagyjak itthon, milyen idő lesz, kell e még a téli kabát?!?! Ilyen kérdésekre keresem a választ pakolás közben, persze az üveg Fütyülős a lakótársaknak már benn van, egy kis kolbász és fűszerek mellé ha majd főzni kell, legyen miből...és persze ruha ruha ruha!

A WizzAir most szigorított, alapból csak 15 kilós nagycsomag és 10 kilós kiskézi poggyászom lehet, az is szigorúan egy darab, hát meglátjuk, pár plusz kilót vettem, de azért még igy is felette lesz szerintem.

Papírok, pénz, útlevél megvan, repjegy lefoglalva: csütörtök reggel 6:10 mikor máskor... szóval indulunk itthonról időben hajnalban, aztán repülöööök!

 Sziasztok!

Aki nem ismerne, Eizenberger Máté vagyok 5-öd éves gazdasági informatika egyetemi szakos hallgató a győri Széchenyi István Egyetemen. Több éve dolgozom Erasmusos diákok segítésével, így nem volt kérdés - mind amellet hogy már voltam fél évet Valenciában tanulni Erasmus-szal - ki kell próbálnom, milyen is az a spanyol munkamorál :)))

Ha nem olvastad még, itt a Valenciában írt blogunk: http://holavalencia.blog.hu/

Szóval hivatalosan is megkezdem ezt az új blogomat, mivel február 11 csütörtökön repülök is Barcelonába.

Egy ingatlan közvetítő cégnél (http://www.casamona.com/) leszek IT-marketing-értékesítési gyakornok. Sokmindent nem tudok róluk, a szerződést aláírtuk, a részletek ott derülnek ki.

Munka napi 10 és 6 között tetszőlegesen, heti kb. 35 óra... meglátjuk hogy megy ez... :)