Itt vagyunk Barcelonában, és tudjuk/tapasztaljuk hogy a spanyolok szeretnek ünnepelni, fesztiválozni. Ezen fesztiválok közül egyik legkiemelkedőbb a „Las Fallas”, amit minden én márciusában Valenciában rendeznek meg. A 2008-ban Valenciában töltött félévembe pont nem esett bele ez az ünnep, így aztán most kötelezőnek éreztem meglátogatni kedvenc spanyol városomat, Valenciát az ünnep idején.
Mit kell tudni Las Fallasról:
Valencia városban, és más térségi városokban március 15 és 19 között rendezik meg minden évben az ország egyik legnagyobb ünnepségét a Las Fallas-t, más néven a Josefin-ünnepeket.
Az ünnepséget az ún. Mascleta pirotechnikai eszköz durranásai nyitják meg és végig is kísérik a Fallas minden pillanát. Maga az ünnep neve (Fallas) a Facula latin szóból származik, melyet régen a sátrak megvilágítására szolgáló fáklyákra használtak illetve egy-egy ünnep előestéjén gyújtott örömtűzekre.
Az ünnep eredete: régen a fával dolgozó mesteremberek (asztalosok és ácsok) ezekben a napokban elégették a felesleges, megmaradt selejt és hulladékanyagokat, hogy a tavaszt tiszta lappal (és tiszta műhellyel) várják.
San José, az ácsok védőszentje tiszteletére hatalmas papírmasé (vagy más éghető anyagból készült) szobrokat emelnek a tereken és az útkereszteződésben, majd a gondos munkával készített, szatírikus kartonbábúk a lángok martalékává válnak a Cremá során. (Cremá = az ünnep csúcspontja, az elégetés)
Meg kell vallani, ez a Valencia nem az a Valencia ahol fél évet eltöltöttem és nyugodt, rendezett, biztonságos városként ismertem meg. Tényleg igaz, hogy ebben a 2 hétben amíg a fesztivál tart, felfordul a város, megőrül minden.
Pénteken délután bepattantunk a kocsiba a lakótársakkal, és estefelére oda is értünk Valenciába. Millió autó mindenütt, parkolót sem egyszerű találni, sok városrész le van zárva, csak gyalogosan közelíthető meg. Milliónyi turista mindenütt, hömpölygő tömeg mindenfelé.
Minden városrész, lakóközösség szponzorál egy kis csapatot, akik megépítik a saját „Falla”-jukat, monumentális papírmaséjukat, közben a lakók levonulnak, saját sörsátrukban esznek-isznak, buliznak. Ami meghökkentő volt elsőre, hogy a kis 6évesek az utca közepén játszadoznak a petárdákkal, dobálják mindenfelé, ijesztgetik egymást, közben meg apuka segít, ha nem sikerült meggyújtani vagy elfogyott a gyufa. Szóval ez a része érdekes volt számunkra, ellenben nekik ez teljesen természetes volt, mert mindenütt ezt láttuk.
Ez a pénteki éjszaka, az az éjszaka, La Cremá, amikor mindent felégetnek amit az elmúlt hetekben építettek, szóval a legőrültebb napon jöttünk! Ez meg is látszott az utcákon, mert szeméthalmok mindenütt, mocsok amit a millió ember termelt a napok folyamán és szinte lehetetlen feltakarítani, és igazából nem is próbálkoztak vele (ellenben tudjuk, hogy Valenciában annyira ügyelnek a rendre, hogy minden végigtakarítanak éjszakánként, normál esetben minden tiszta és rendezett).
Így aztán az éjszaka azzal telt, hogy próbáltunk a tömegben utat törni, hogy 1 órakor a városháza téren (Plaza de Ayuntamiento) megnézhessük a legnagyobb attrakciót, a legnagyobb Falla elégetését. Ez tényleg monumentális volt, a környező házakkal egymagasságú. A szervezők fel voltak készülve, látszik hogy nem először csinálják, tűzoltóautók, kordonok biztosították a helyszínt.
Miután ez lezajlott, hömpölyögtünk tovább a tömeggel, valami jó buli helyet keresve, de mivel minden tele volt emberekkel, így csak az utcákat jártuk, majd 4 óra körül elmentünk aludni a kocsiba. Hát ezt nem ajánlom senkinek, nem egy kényelmes dolog, bár egyszer ki lehet bírni J Aztán másnap irány haza, a megszokott Barcelonánkba.
Szóval sok mindent nem láttunk a városból, pedig tényleg gyönyörű, de egyszer még el kell mennem, hogy turistaként is meglátogassam azt a várost, ahol fél évet éltem, és mindig is a kedvenc spanyol városom marad!
