HTML

Hola Barcelona!

2010 februártól júniusig Barcelonában töltöm szakmai gyakorlatomat... itt nyomon követhetitek az eseményeket. Próbálom bemutatni a spanyol szokásokat, helyeket amiket meglátogatok és bármit, ami érdekes lehet az olvasó számára.

Fényképeim

Klikk ide: Máté képei

Időjárás

Friss topikok

  • *Anna*: Várunk vissza :) Kávé vmikor ha hazaértél? (2010.06.01. 16:45) utolsó munkahét
  • ribizlifozelek: 2000-2002 kornyeken rendszeresen lattam egy magat rokkantnak alcazo koldust a Hosok tere kornyeken... (2010.05.23. 02:21) Barcelona, szeresselek-e?
  • *Anna*: Úgyis jó idő lesz, már a légtér is kitisztult csak a kedvetekért ;) Tessék sok sok képet csinálni!... (2010.04.22. 11:01) Mit csinálok épp
  • *Anna*: Na hát kíváncsi leszek, hogy ezek a "kölkök" hogy teljesítenek az eddigi tapasztalatok ismeretében... (2010.02.22. 16:57) Lakótársak
  • *Anna*: Ohh, Valencia óta nem azt tartom lehetetlennek, hogy kifelé hogy férjünk el, hanem, hogy haza hogy... (2010.02.12. 12:57) Hogy pakuljuk be egész életünket 20kilóba?

FINITO / END / VÉGE

2010.07.01. 21:02 :: MATEO

Igen, elérkeztem (újra) erre a pontra, hogy le kell zárnom a blogomat. Kicsit megkésve, de jelentem hazatértem, Erasmus létnek vége, visszacsöppentem a valóság sivár talajára. Meg kell mondjam, nehezen viselem… hiányzik minden, a barátok, a nyüzsgő városi élet, a munkahelyi csapat, a főnökasszony bókjai, a lakótársak cikizése, az hétköznapi bulik, a hétvégi partik, az időjárás, a pálmafák, a strand, na jó még az idegesítő árusok is, a reggeli La Rambla ébredése, a meccsek utáni szurkolók zajongása, a spontán programok, a SPANYOL nyelv, hogy csak azt értem meg az utcán amire odafigyelek, a kirándulások, Spanyolország, Zara és Springfield eszméletlen jó árai, a kulturált és tiszta metró, a Sangría, a spanyol borok, a kis helyi kocsmák varázsa, a dalolászó utcazenészek, a kedves szomszédok, az ismeretlen mosolygós spanyol arcok, a katalán önállóságért küzdő tüntetések, a fesztiválok, a nyugodt és gondtalan élet! Igen, mindez most megváltozott, hazaköltöztem, csupán 36+15kilós csomagokat szokásomhoz híven hazacipelve.

Ők azok, akik felejthetetlenné tették a Barcelonai életemet :)

 

Itthon azóta pörgött az élet, nővérem esküvője, vizsgák Győrben, álláskeresés pesten… és 2 hét keresés után állást is találtam, a CV-Online állásportálnál dolgozom online support munkatársként. Nehezen megy a hozzászokás, mindennapi bejárás 1,5-1,5 óra reggel és este busszal, na meg persze a felejthetetlen pesti aluljárók szaga, csövesek mindenütt, ellenőrök minden bejáratban, mogorva arcok a reggeli metróban. Igen, ezt most nehéz megszokni, de ha pesten szeretnék boldogulni, akkor nincs sok választásom, aztán később majd meglátjuk mit hoz az élet, de egy tuti, hogy a Spanyololszág mindig is a szivem csücske marad J


Szólj hozzá!

Címkék: barcelona utazás búcsú spanyolország spanyol springfield vége zara finito

utolsó munkahét

2010.06.01. 10:36 :: MATEO

Az utolsó hetem gyorsan telik, lassan lassan búcsút kell mondani a cégnek és a kollégáknak. 

Ami kicsit különlegessé teszi a hetet, hogy a héten költözik az irodánk a városközpontból egy a tengerparthoz közeli irodába, ami elhelyezkedése miatt és mérete miatt is sokkal megfelelőbb lesz. Úgyhogy a kedden-szerdán festegetünk, hogy csütörtökön költözhessen át minden :)

8 nap van vissza...


1 komment

hétvége

2010.05.31. 12:03 :: MATEO

Ez a hétvége sűrűre sikeredett, mert szombaton tartottuk Martin lakótársam születésnapját. Ennek köszönhetően 5 látogatója érkezett otthonról, ami már majdnem eléri a magyar invázió 7-es számát... de bevallhatom, hogy ez az 5 látogató 5-ször annyi mocskot, rendetlenséget, tányér-pohár törést, zajongást csinált mint az én kis magyarjaim együttvéve. (Ezúton is köszi nekik J )

Úgyhogy szombat este lementünk a tengerpartra, nagy csapatban, 80% franciával... élmény mert van 1 szabály: "1 francia nem beszél, 1-nél több meg megállás nélkül, de franciául" ... de ehhez már kezdek teljesen hozzászokni, hisz az irodánkban is időről időre újabb és újabb francia gyakornokok jönnek, lassan a cég a nemzetköziségből éttér teljesen a franciaságra, hisz lassan mindenki az lesz.

Martin ajándékba egy barcás pólók kapott tőlünk, amire az újdonsült becenevét irattuk rá, ami a vezetéknevéből Charon lett Charoniser J

Vasárnap pedig David lakótársam szervezett "vasárnapi angol rostélyos vacsit" (= sunday english roast), ahol a mostani látogatójával Jenny-vel együtt készítettek nekünk mindenféle angol finomságot. Volt egyben sült csirke barna (gravy) szósszal, kolbászpogácsák, csoki puding öntettel, gyömbérkeksz. Tényleg le a kalappal előttük, nagyon jól sikerült a vacsi.

 

 

 


Szólj hozzá!

mit hallgatunk az irodában

2010.05.28. 11:40 :: MATEO


Szólj hozzá!

ezen a héten

2010.05.27. 10:32 :: MATEO

Mikörben itt vannak a látogatóim Győrből, azért az élet megy tovább a munkahelyen. Szokásos pörgés, kedden előadást tartunk holland tanároknak - akik következő félévben diákokat küldenek szakmai gyakorlatra - hogy hozzánk is küldjenek néhány megfelelő diákot a megfelelő pozíciókra.

Az előadás jól sikerült, meg voltak elégedve, tetszett nekik a cégünk bemutatója, amit mi 3-an gyakornokok tartottunk.

2 hetem van még vissza , fura...


Szólj hozzá!

Mit hallgatunk (magyar módra)

2010.05.27. 10:16 :: MATEO

nem kommentálnám, ezúton is köszönjük Kócos hogy megosztottad velünk ezt a remekművet :D


Szólj hozzá!

Micimackóék elindultak Malackához.... azaz győriek Barcelonában

2010.05.25. 16:44 :: MATEO

 Hát hol is kezdjem a NEVER ENDING STORYT? Megpróbálom a legelején, vázolom az alapszituációt. Porpáczy Nóra Júlia 88as évjáratú, 1/12000as számú ügynök is lehetnék, de egyelőre csak Széchenyi István Egyetem hallgatója vagyok. Mátét, a jólfésült, jólszituált, ártatlan kék szemekkel megáldott úriembert, avagy VASMADARAT nagyjából fél éve ismerem az ERASMUS kapcsán. Már a második találkozás után láttam benne a fantáziát az őrültségekre, bandázásra, lehetetlen lehetőségek kihasználására.

Ezért aztán egy napon, mikor Mici Mackónak semmi dolga nem akadt, elindult hát Malackához, hogy tegyen valami nagyon fontosat J

Szerepleosztás: Micimackók (Krivácsék PhDs Krisztinája, Lauberék fapengetős Tamása, Winklerék legkisebb Ákoskája, és végül Porpáczyék szemefénye = jómagam). Gyengébbek kedvéért Máté lett a Malacka J!

2010. május 11.-én egy Bakonyi túráról érkeztem meg Kálozra a Lauber rezidenciára, de főhadiszállásnak is nevezhetjükJ. Ekkor még én kis naiv azt hittem, hogy azt a bizonyos túrát nem lehet überelni, de tévedni emberi dolog mondta a sündisznó és lemászott a drótkeférőlJ! Amint megérkeztünk megkezdődött a bőrönd pakolás, mérlegelés, agyalás, deriválás, integrálás, egymás megvesztegetése, és egyre többször csendült fel a légyszi ezt még tedd el, látom nálad még van hely varázsmondatJ, especially pulcsijaim Tominál, ez későbbiekben kulcsfontosságú momentumJ. Ezután Tomi nagyon rendes kiscsaládja megvacsiztatott minket, míg Maffia a macska alaposan összejárta a csomagjainkat, csak hogy a kutyáknak másnap a reptéren legyen egy kis izgalomJ

2010. május 12.-én hajnali fél 2 kor kipattantunk az ágyból és Tomi apukája vitt minket Ferenchegyre. Utólag is rendkívül hálásak vagyunk a Lauber családnak, hogy vendégül láttak minket, valamint köszönjük az életmentő handmade rántott húsos szendvicseket amiket az útra kaptunk.

Fél 9kor reggel landoltunk Barcelonába majd egy röpke 1,5órás kolbászolás után megtaláltuk a célszemélyt az albérletben. Útközben összefutottunk Nagy Lacival a Barcelona férfi kézilabda csapatának átlövőjével, szóval mondhatni jól indult a napom nahJ! Aznap eléggé punnyadtak voltunk, szerintem valahol mélyen mindenki érezte, hogy kell az a DURACELL elem a 4 napos utunkra. Így az első nap programja séta volt a tengerparton és  a La Rambla-n. Az időjárás sem volt velünk, de tüntetőlegesen és, hogy mindenki érezze hogy turisták vagyunk papucsban vágtunk neki a 18 foknak. J

És az igazi story csak most kezdődik… és ebben a kijelentésemben semmilyen költői túlzás nem lelhető fel. Szerencsére elmondhatom magamról, hogy sokfelé jártam a világban, sok minden megtörtént velem, kalandokban gazdag nyüzsgős életet élek, de hát ez a 4 nap szerintem beszavazható a TOP 5-be J. Ennyi mókában, kacagásban, szerencsétlenkedésben, élményben, ilyen rövid idő alatt talán még sohasem volt részem.


Nagyobb térképre váltás

Terveink között az szerepelt, hogy kocsival teszünk egy karikát, Valencia, Zaragoza, illetve Andorra érintésével. Már csak a kocsi hiányzott, alias első probléma forrás, hogy kocsi bérléshez hitel kártya kell, ezért nekünk természetesen csak bankkártyánk volt, mert miért is ne. Ez a szerencse végigkísérte utazásunk, úgyis mondhatjuk Fortuna nem arra járt, mint a kis csapatunk, de pont ettől lett, oly élmény teli és felejthetetlen a mi kis tripünk.  Szóval elérkeztünk a második BIG THANK U- hoz, ami a finn leányzónak szól, aki nem teljesen átgondolva ezt az egészet megelőlegezte nekünk a bizalmat és kölcsönadta nekünk a kártyáját a kölcsönzéshez.


2010. május 13.-án  az első akadályon túllendülve, nekivágtunk a VÉGESTELEN VÉGES utunknak, tehát elindultunk Valenciába , de ugye csapatunk képességeit ismerve ez sem volt olyan sima ügy még GPS-szel sem, sőt még a kocsi is nehezen vette az 1est  2esbeJ. A nagy érdeklődés végett 4szer körbeutaztuk az IKEA-t, vagy időutaztunk ez még számunkra sem tiszta, majd lopakodó üzemmódra kapcsolva sötét kis Ford Fiestánkkal az alagútban lámpa nélkül elindultunk, hogy meghódítsuk Bálensszziiát.

Egyik kedvenc mottom szerint: „Ha van célod oda út is vezet!”, hát célunk az volt, hogy útközben megállunk strandolni, csakhogy az út mindig szimpla vagy jégesőbe vezetett. Mikor ugyanis csipet csapatunk az egyenruhát fürdőruhára váltotta a napsütés, mint éghajlati tényező megszűnt létezni, és elkezdett esni az eső vagy rosszabb esetben a jég. Persze minket nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjuk, csak azért is megfürödtük Miami Platja után és még Valencia előtt a 16 fokos tengerbe, a levegő 18fok körül volt, ebben már szabályosan izzadtunk.

Lassan elértük 1. állomásunkat Valenciát, és letáboroztunk a Back Packers  Hostelbe, ami 4 napos utazásunk Hiltonjának felel meg  a többi szállásunkat már ismerve. Nagyon jó kis hely, benn a központban, vidám színekkel és színvonalas szobákkal, sőt még az ágy sem mozog, úgy mint Prágában ugye Tomi?!:) Egy 6 fős szobában voltunk mi öten és egy kevésbé szerencsés leányzó, akinek nem az alvásról szólt az a nap, úgyhogy el is érkeztünk az első BIG SORRY-hoz. Szóval bocsi- bocsi, tényleg kint kellett volna beszélgetnünk, vagy szép csendben elvonulnunk aludni. J Este elmentünk várost nézni (még valami zenélős, éneklős dölöngélős karneválba csöppentünk), ami kocsmatúrába csapott át, innen túl sok élményem nincs, sajnos képek vannak, a lényeg, hogy nem voltam szomjasJ, és tudom, hogy denevér van a csatornafedőn. Szép lassan hazaértünk egy 5 perces utat nagyjából másfél óra alatt tettünk meg, de csak azért mert Máté már fél évet élt ott és Krisztának kilométer hiánya voltJ! Nekem személy szerint jót tett a séta, és a mai napig  bolyongnék, úgyhogy köszönjük Emese! Hajnali 3-4 fele felvettem a harcot az emeletes ággyal, de jelentem én nyertem! J

2010.május 14.-ét (pénteket) írunk, ami esetünkben inkább 13-a, de mindjárt világos lesz mindenki számára miért mondom ezt J! Szóval barátosnénktól a szobában könnyes búcsút vettünk (ő könnyezett (örömkönny), mi búcsúztunk) , szerintem azóta is hiányol minketJ, és elindultunk a kocsihoz. Egy mozgássérült parkolóhelyen (roki-parkolóhelyen) sikerült letennünk a kocsit, és lám, lám hát nem arra járt egy rendőr 150 Euros csekkel. Segítek, DE, mivel 4 perccel érkezésünk előtt áldottak meg minket ily szép ajándékkal a fiúk (Tomi, Máté), elindultak megváltani a világot, megkeresni a rendőrt, lealkudni a büntit. A maradék három versenyző ott maradt a kocsiban (ebben a trióban voltam én is), majd az izgalmak fokozása végett  megérkezett a vontatótütüJ! Ekkor Krisztával kipattantunk a kocsiból, hogy activityzzünk egyet a bácsival, végül nem találta ki a bácsi, lejárt a homokóra, kaptunk egy matricát, szóval volt értelme felkelni aznap is. Innen jön képbe Ákosunk a rettenthetetlen, aki az akcióhős kapszula, a képregények, és a számítógépes játékok hatására menekülni kezdett a helyszínről („Mint őrült ki letépte láncát” J) jogsi, engedély és minden nélkül, a baj csak annyi volt, hogy mindezt kocsival tette. J Gondoltuk, megáll egy 100-200 méteren belül egy legális parkolóhelyen, de hát az ugye túl egyszerű J! Szóval barátocskánk röpke fél óra kocsikázás után megérkezett a földi paradicsomba, PILARBA, ahova aznap még többször is elküldtükJ! (Máté: a Pilár nevezű téren sikerült megállni, a város túloldalán a nagy hajsza után megpihenve)

Ez idő alatt mi, nevezzük nevén Kriszta, Thomas, Materminátor és én kerestünk egy rendőrt, hogy lealkudjuk a 150 Eurot egy ejnye-bejnyére, mert turisták is vagyunk, egyetemisták is, meg még magyarok is, egyszóval halmozottan hátrányos helyzetűek J! Találtunk is egy rendőr bácsit, aki rendes volt (ritkán használom ezt a jelzőt rendőrreJ), és közölte, hogy van egy utunk a városházára, ott kell krokodilkönnyeket ejtve, bocinézéssel egy kérelmet írni, melyben szánjuk bánjuk bűneinket. Természetesen a kérelem megvan, és mindenki számára olvasható lesz a blogon, Mátét kell zaklatni ez ügyben.

Elindultunk hát Pilarba, ahol Ákos kollega várt bennünket, igen Ákos a „Drágán add az életed”,  a „Lost”, de akár a „Szökés” főhőse is lehetne. Fél óra, 40 perc séta, bolyongás után megtaláltuk egy világvégi sikátorban, ott is a járdán parkolva villogókkal darlingunkat, Ákost, de a kocsi hátsó szélvédőjén megpillantottam egy cetlit. Összefutott bennem a meleg a hideg, és Dejavue (Büzsedá) érzésem támadt. Ott még elejtettem egy poént, hogy Ákosunkat megba...khmm megbüntették, méghozzá hátulról, és TÉNYLEG!

Eleinte még bíztunk benne, hogy rendőrünk alapos munkát végzett, és hátulra is tett egy cetlit az előzőből, mert olyan nem lehet, hogy Ákos bennt van a kocsiban, amit ugye picin lelkére kötöttünk és megba***ák meg még meg is büntetik J egy órán belül kétszer 150-150 EuroraJ! Hát kedves olvasóink, a krimi folytatódik, sztárunk Ákitó, ugyanis a belső hangok hatására elindult az utca végére, hogy megnézze ott vagyunk-e! J Poénból én is szoktam mondani ilyet a mellettem ülőknek, hogy „nézd már meg ott vagyok-e az állomáson”, de eddig nem volt olyan aki megnézte volna, ismétlem EDDIG. Tudni kell, hogy Ákos úgy indult neki az utca végének, hogy halvány lila szösszenetnyi gőze sem volt róla Valenciának mely részén kolbászolunk éppen, hozzátenném mi sem tudtukJ! Szóval mire mindenki feldolgozta, hogy megint megvágtak minket 150 Eurora és ezáltal büntetésünk 300 Eurosra hízott, na ez volt az a pont, mikor elkezdtek folyni a könnyeim a nevetéstől, és a kocsi tetejére támaszkodva tenyerembe hajtva arcom átértékeltem az éltem J! Szerintem 300 azaz 300 Euros bűntetésnek még az életben nem örültek ennyire. Konkrétan 4 ember sírt a röhögéstől és nem hittük el, hogy ez megtörténhet, helyesbítek megtörtént velünk. Legalább már tudtuk hova kell menni (ugye Kriszta J) az újabb kérelmet megírni. Alkotói válságnak nyoma nem volt, pennánk vezette kezünket, és csak helyhiány miatt nem lett regény a kérelemből. Szerintem kell pár nap nekik is, míg feldogozzák esetünket, és reméljük válaszra méltatnak minket természetesen, amint megkapjuk megy netre humorosbaJ! A kezdetleges izgalmak 200-as pulzusok után bebarangoltuk Valenciát. Először az egyetemet jártuk körbe, majd a roppant könnyen megjegyezhető és leírható Ciudad de las arted y las ciencias felé vettük az irányt. Nekem Bálensszia belopta magát a szívembe, azzal a sok parkkal, pálmafával, jókedvű emberrel és a csudijó homokos tengerparttal, ahol Tamásunk a „tinisztár”, fényképezőgépével hatalmas sikert aratott a fiatal tizenéves leányzók körében. Ezután egy kacagással teli, Ákoska tehetségeit kihangsúlyozó út vette kezdetét Zaragoza felé, konkrétan Tamásunk a sofőrünk nem látott a könnyektől, ezért Máté „a két lábon járó GPS” navigálta J! Megérkeztünk Zaragoza-ba, ahol újabb nehézségekbe ütköztünk. Előzményként tudni kell, hogy én foglaltam le a szállásokat, így tehát én találtam rá Zaragozai szállodánkra is, ami, mint utólag kiderült nem is Zaragozában van. Máté megkérdezett egy jólszituált úriembert, hol is fogjuk tölteni az iccakát (mindezt spanyolul tette), én pedig csak arra lettem figyelmes, hogy Máté megint nevet, fogja a fejét és egyre többször hangzik el Madrid neve. Ekkor már sejtettem, hogy nagy sansszal indulok a nap balfékje címre, de végül Ákoskának szavaztuk meg a díjatJ, szerintem mindenki érti miért pont ráesett a választás. Mátékánk az információ és levegőgyűjtés után közölte, hogy 20 kilométerre van innen a szállásunk, Madrid felé féluton. Ekkor még bíztunk benne, hogy egy hangulatos kis faluban leszünk, milyen jó nekünk keveseknek van ilyen szerencséje, nagyjából festettük a fingot szituáció voltJ.  Azt kihagytam, hogy vettünk egy parkolójegyet a kocsira, ötször megnéztük jó helyen állunk e, sőt Máté még vett matricát a környező kocsikra is, csak hogy megnyugodjon a piciny lelke, ugyanis épp egy parkolóőr körözött ott, mikor odaértünk. Véleményünk szerint a Valenciaiak leadták a drótot, hogy velünk jól lehet keresniJ! Na visszakanyarodva az előző szálhoz elindultunk a „kisfaluba”, ami egy autópálya mellett volt, egy ipari parkban, fasza műtengerrel. A szállásról rosszat nem mondhatok, mert igényes volt belül, mondjuk tény hogy azért ha a környék nem 5 csillag bent kell valamit felmutatniJ! Mivel farkas éhesek voltunk elmentünk egy PLÁZÁba enni, illetve bevásárolni a következő napra és a feledhetetlen éjszakákraJ. A kajától mindenki rosszul lett, úgyhogy, amint hazaértünk megkezdtük a belső fertőtlenítést activity partyval megspékelve a dolgot.

Ezt követte az alvás, másnap korán kelés, indulás, Zaragoza meghódítása. Sok szép helyen voltunk katedrálisokban, templomokban, esküvőn, nemzeti banzájon és természetesen meglátogattuk Ákosunk védőszentjét, Pilar szentélyét, amit neki kutya kötelességből meg is kellett csókolniJ. Egy várnál is voltunk csak nem jutottuk be de képeket csináltunk, mintha bejutottunk volna, meg mesélünk róla, milyen szép volt, aljas egy banda ez én modomJ. Ezek után majdnem üres tankkal Andorra felé vettük az irányt félúton almalével alias bio üzemanyaggal megtankoltunk volna, ha mindenki Mátékája (igéző kék szemeit húsvéti nyuszisra sírva) nem itta volna meg. De sebaj kell az adrenalin, anélkül nem élet az élet, végül Andorrában tankoltunk, mert ott ingyen lehet vásárolniJ, Mátékánk elmondása szerint. Az utazásra hasonló hangulat volt jellemző, mint eddig, egy kis barkochbaval (barkóba) felturbózvaJ. Volt ott minden polcra kiállított aranyér, testrész fából, műanyag fakanál és társai, szopóállarc... J

Megérkeztünk a várva várt Andorra la Vellaba, ahol sok fura emberrel találkoztunk. Elsőként a NURIA HOTELBEN, mely mínusz 150 csillaggal büszkélkedhet, egy „szimpatikus” recepciós néni nézett minket hülyének angolunkkal együtt, szétartikulálva a fejét közölte, hogy este 10 után kussJ, és hogy télen(május 15én) nincs rafting azaz I mean reftingJ! Szerintünk rokoni kapcsolatban van kedvenc győri portásunkkal P. Lajossal minimum apa lánya viszonyt megszavaztuk. Szóval a szívélyes fogadtatás után felmentünk a szobákba, hát 2 szobában voltunk, egyikben Tomi Krisztával, másikban pedig a színe java (Máté, Ákitó, Ich). Egyszerre nyitottunk be, és csak annyit halottunk, hogy egy 30 másodperces feldolgozási idő után mindenki visít. A jókedv oka a bidé volt a francia ágy mellett csappal feltuningolva, mindenféle fal vagy függönyös elválasztás nélkül. Hát életem legromantikusabb szállásán eldöntöttem, hogy ide nászúton visszatérekJ. A következő hiba részünkről az volt, hogy felhúztuk a rolót, és egy komplett nyócker tárult szemeink elé. Ezután elindultunk, megmagyarázva magunknak, hogy minden városnak van szép és kevésbé szép része, mi most a kevésbé szépet látjuk, de innentől csak pozitívan csalódhatunk. Még estefele kimentünk enni mert 0 kalóriával húztuk le azt a napot isJ, 10 Eurot befizettünk és kiettünk egy ürgét a vagyonábólJ hehe, ugyanis ilyen amit látsz eheted helyre tévedtünk be. Az utcán sok fura alak volt, kicsit úgy éreztem magam mintha egy szellemvárosban lennék. Olyan bácsikkal találkoztunk, aki kiköpött mása volt a Dennis a komiszos szökött rabló bácsinak, meg nénikkel akik boszisra vették a figurát. J Kriszta befejelt egy kirakatot az árak láttán, aztán jobbnak láttuk, ha hazamegyünk a szomszédokkal spanolni, bandázni. Szomszédunkról annyit kell tudni, hogy roppant szimpatikus sorozatgyilkos fejű, mogorva, sötét fekete ruhás, kapucnis köszönni nem tudó úriember volt. Ekkor jelentettem ki a fiúknak, hogy este nem érdekel felkeltem őket, ha kint lenne dolgom J. Tényleg féltem, mikor fürödni mentem, persze már mindenki aludt, úgyhogy minden bátorságom összeszedve berohantam az 1*1es zuhanyzókabinba, bezártam az ajtót, kinyitottam az ablakot hogy menekülés közben erre már ne kelljen időt vesztegetnem. Alvás, forgolódás, rémálom menekülési útvonal megrajzolása után, másnap városnézés, kirándulás. Andorra egy gyönyörű hely azoknak, akik szeretik a természetet, szeretnek túrázni hegyet mászni, vagy akik szeretik a nyugit, békét. Andorra la Vella a főváros ugyanis 40 perc alatt bejárható, dimbes -dombos roppant hangulatos kis hely, csudaszép környezeti adottságokkal. Délelőtt már nem csak a krémje volt az utcán, mint előtte nap este, találkoztunk rendes, normálisan kinéző, segítőkész emberekkel isJ. Bejártuk a várost megnéztük a nevezetességeket, országházat(Máté: el lehet képzelni mekkora parlamentje lehet egy 80ezres országnak, igen, majdnem akkora mint a pesti Parlament őrbódéja, és tényleg) és besurrantunk a SPRINGFIELD-be isJ, ami helytelen volt részünkről, illetve diszkrimináció Krisztával szemben, utólag is bocsiJ. Városnézés után, és ha már hétvége van (egészen pontosan 2010. május 16.-át írunk) felmentünk a hegyekbe. Először egy szép hegyi tavat látogattunk meg, majd mikor már a fűben hemperegve kellően összekentük magunkat kutyatejjel, elmentünk még magasabbra hógolyózni, piknikezni. Egy élmény volt és csodaszép én személy szerint imádok túrázni a természetben barangolni, hegyet mászni, piknikezni, szabadnak lenni, úgyhogy egy életre szóló élmény volt nekem ez a kis kiruccanás, és az, hogy ennyi gyönyörű meseszép helyet láttam egy nap alatt. A térkép forgatása közben megakadt a szemem, mint a döglött halnak, egy bob pályán…amitől mi 30 percre voltunk. Kiadtuk a feladatot Tamásunknak, hogy oda kellene menni kell, 15 perc van zárásig. Sofőrünk ezt komolyan véve nekiállt 23 literes benzinfogyasztás mellett felnyargalni a szerpentinen határokat, sebességkorlátokat nem ismerve. Előztünk, leszorítottunk mi mindenkit az útról aki arra járt, azaz rosszkor volt rossz helyen. Megérkeztünk kipattantunk a kocsiból futottunk, hogy még csúszhassunk, mert már nagyon ki volt centizve az időnk. 3 bobbal vágtunk neki a világ leghosszabb (!!! 5,3 km-es) bob pályájának első kocsiban Ákoska, második kocsiban hátul a kormányos orrmányos Máté és Én, harmadik bobban Kriszta és Tomi kapitány volt. Hát egy jó 20 percig vontattak minket a hegyre már havas volt a táj körülöttünk, ekkor már kezdett leperegni előttem az életem, nagyjából az általános 8-nál tartottam mikor elindultunk és sikításba fulladt a visszaemlékezésem. Krisztáéknak még szóltunk, hogy ne nevessenek, mert véres lesz a foguk ha lepattanunk valamelyik fárol előttük, úgyhogy aztán ereszd el a hajam, Mátéra bíztam életem és túléltük. Nem mondom, hogy helyenként nem volt necces, de minden jó ha vége jó, egy élmény volt. A történteket megemésztve tovább indultunk Montserrati kolostor 1.felvonáshoz, mert ebből kettő is volt. Elindultunk este 7, fél 8 fele meghódítani egy újabb hegyet, konkrétan a Sant Jeronira akartunk feljutni 1236 méteres magasságba, de hát kudarcba fulladt az első expedició, mert besötétedett, meg egy lezáratlan utat lezártnak néztem, aztán elvittem megfingatni a népet lépcsőzni, ami kicsit gyilkos volt. Szóval a nép úgy döntött, hogy forduljunk vissza, és ha megjönnek a többiek akkor elmegyünk együtt. Ez így is lett aminek nagyon örülök, mert nem jellemző rám, hogy feladok valamit, és tényleg csodaszép volt, olyan kilátással ami mindent megért, még Mallorcát is láttuk, igaz csak az iránytűre kiírvaJ, és még kutyázhattunk is.

Na de erre majd visszatérek későbbiekben, mert addig még sok víz lefolyt homlokunkon meg a Dunán is. Elindultunk 9-fél 10 fele kis otthonunkba, Barcelonába, ahol aznap éppen megnyerte az FC BARCELONA a spanyol bajnokságot, úgyhogy a meccs végére pont beértünk a városba, mondhatnánk úgyis, hogy a legnagyobb káoszba érkeztünk, de meglepő módon Spanyolországban tudták kezelni a helyzetet és nem volt semmi fennakadás a közlekedésben és a szurkolók rajongók is emberként, nem pedig állatként viselkedtek, együtt örültek a csapattal, jó volt látni ilyet is. Kerestünk egy 150 Euronál olcsóbb parkolóhelyet Ákos ajánlásával, majd felcuccoltuk a kalandtúra túlélőit, kellékeit, pulcsikat. Hulla fáradtan, de egyszer vagyunk itt, egyszer élünk alapon elmentünk mi is örülni a Plaza de Catalunyara a BARCA sikerének. Sok jókedvű kissé etiles állapotban levő emberrel találkoztunk, akik szökőkútban fürödtek, vagy épp REAL mezes fellógatott guminővel futkoztak a hónuk alatt, de a körülményekhez képest normálisan viselkedtek nem volt balhé az utcán. Hazamentünk és beájultunk a kalandos 4 napos utazásunk véget ért sajnos, de szerintem mindenki olyan élményekkel lett gazdagabb, amit sosem felejt el, legalábbis én a magam nevében állíthatom, hogy nagyon jól éreztem magam, köszönöm a bandának a szponzorjainknak, szüleimnek és neked Mátékám. Az élmény megfizethetetlen, minden másra ott volt a Master CardJ, nem is akármilyen, finn Master Card! J Élménybeszámolóm az elkövetkezendő 6 napról besorolás alatt vanJ, ha minden jól megy, még a holnapi nap folyamán elkészül, de tudnotok kell, hogy nem hozzám igazítják a Big Bent, és nem a határidők hőse vagyok. J Eléggé besűrűsödött a programom és a spanyol szerencse hazakísért, szóval mentségemre legyen szólva önhibámon kívül csúsztam meg a blog írással és még sosem írtam ilyet, de parkolási büntetések eltusolása kérvényekből már profi vagyokJ! Coming soon…. J!

u.i. Máté: a kocsit szerencsésen visszavittük, a kaukciótt visszakaptuk, ugyhogy nem kell aggódnunk a birságbehajtók miatt sem :) a kirándulás nagy élmény volt, de ez gondolom egyértelmű volt a beszámolóból! Köszi Nóri ;)


Szólj hozzá!

Címkék: barcelona spanyolország móka túra kirándulás zaragoza valencia erasmus andorra városnézés montserrat pilar forddal nyaralok

eltűnve...

2010.05.25. 00:00 :: MATEO

Kicsit eltűntem az utolsó 1,5 hétre, mert kaptam itt a látogatókat nagy számban. Megvolt a kirándulás előző hétvégén, aztán multhéten meg várostnéztünk a győri látogatóimmal. Kedden volt prezentációm is, közben több napot is strandoltunk köszönhetően a jóidőnek. Csütörtökön meglátogattuk Montserrat hegyét, pénteken pedig biciklitúrára mentünk. Szóval nem unatkoztunk, a beszámoló hamarosan érkezik, Nóri irja már, ígéri hogy hosszú lesz.

Képek már feltöltve, itt megnézhetőek!

Még jelentkezem


Szólj hozzá!

Szakmai gyakorlat Barcelonában

2010.05.12. 08:25 :: MATEO

Szakmai gyakorlatot keresel?

Jelenlegi állásajánlatok: IT, marketing, értékesítő

Kedved lenne spanyolországban szakmai gyakorlatot végezni egy ingatlanközvetítő cégnél? Akár értékesítőként, közvetítőként vagy online marketingesként... akkor látogasd meg a Casamona International weboldalát! Unique and Different Flats and Houses in Barcelona, Spain for sale and rent

További infók az állásokról, követelményekről: CASAMONA Internship 


Szólj hozzá!

Címkék: marketing it barcelona gyakorlat szakmai értékesítő internship casamona

Barcelona, szeresselek-e?

2010.05.10. 10:54 :: MATEO

Már régóta terveztem ennek a bejegyzésnek a megírását, de eddig nem vitt rá a lélek. Most viszont érzem az ihletet, hogy le tudom írni. Ugye sokan kérdezik, milyen itt? hogy tetszik? maradnál-e? honvágy?

Aki ismer tudja, hogy elfogult vagyok Spanyolországgal kapcsolatban, mert szeretem a nyelvet, az emberek mentalitását, az éghajlatot és talán úgy mindegy egyben egy olyan ország, ahol szívesen él az ember (tekintsünk el a válság miatt kialakult munkanélküliségi helyzettől). De Barcelona egy teljesen más világ, szinte össze sem hasonlítható Spanyolország többi részével. Itt a Catalunya régióban az emberek próbálnak a lehető legjobban eltávolodni a spanyol eszméktől, mint politikailag, mint gazdaságilag, mint nyelvben.

A katalánok nagyon küzdenek az identitásukért, az önállóságukért, erősen tartják a nyelvet, annak ellenére, hogy annó évszázadokig tiltott volt katalánul beszélni. Vicces, de még saját jelképet is kreáltak, kifigurázva Spanyolország bikáját nekik szamaruk van J

 

 

 

Nyelv:

A katalán a IX. század során fejlődött ki a vulgáris latin nyelvből, a Keleti-Pireneusok mindkét oldalán (Roussillon, Empuries, Besalú, Cerdanya, Urgell, Pallars és Ribagorça megye területe). Egyaránt mutat galloibér és iberoújlatin jellegeket, tehát a kezdeti állapotában nem volt más, mint csupán az okcitán egy különcködő nyelvjárása. Később fokozatosan önállósodott, és évszázadokra a helyiek közlési eszközévé vált. Az első írásos szövegek a XIII., XIV. századból származnak, ellenben az 1600-as évekre a katalán irodalom visszaszorult, a spanyol, francia vagy olasz nyelvű alkotások javára. A nemzeti katalán irodalom a XIX. század során kapott újra erőre.

A francoista Spanyolországban (1939-1975) a katalán helyett a spanyol használatát javasolták – a nyelv nyilvános használata elnyomottá, gyakorlatilag tiltottá lett. Ennek ellenére sikerült néhányezer katalán könyvet megjelentetni, ugyanis Franco tábornok azon véleménye, ami szerint a katalán egy régies nyelvjárás, lehetővé tette például a régi költészet ismételt kiadását. Egyes jelenkori munkáknak is sikerült kikerülni a cenzúrát azzal, hogy réginek állították be őket.

Franco 1975-ös halála után a demokrácia helyreállásával együtt a katalán újjászületés is bekövetkezett. Ma a nyelvet használják a politikai életben, az oktatásban és a médiában is. Több info: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katalán_nyelv

Sokaknak kimondottan nehezükre esik kimondani, hogy ők spanyolok, hiszen ők katalánok és nem akarnak spanyolok lenni. Ezek szélsőséges esetek, de a legtöbb ember, amennyire mi is tapasztaljuk, jól meg fér a két nyelvvel, hiszen mindenki beszél spanyolul is. Főleg mivel Barcelonába nagyon sok a bevándorló, számtalan fekete árussal, kínai pultossal, angol üzletemberrel találkoztunk már, és ezek legtöbbje csak spanyolul beszél, szóval semmiképp sem kerülhető ki a spanyol nyelv használata a mindennapi életben.

 

 

 

 

 

Gazdaság:

Azt mondhatjuk, hogy Barcelonának sikerült legkevésbé megsínylenie a spanyolországi gazdasági válságot. Itt a legkevesebb a munkanélküliség 20 % körül, míg Spanyolországban majd 30 %. Nem is igazán vehető észre a városon, hiszen itt állandóan nagy az élet, millió ember az utcákon, számtalan turista, mindenki shoppingol, egymást érik a Zara, H&M, Springfield, Mangó… stb üzletek a bevásárló utcákon és általában minden tele van a nap minden időszakában. Tehát itt tényleg van munka, talán a legnagyobb munkahely teremtő tényező a turizmus. A turisták akik idelátogatnak, sokat költenek ruhára, szolgáltatásokra, de akár megtetszik nekik a környék és még befektetnek egy ingatlanba is (igen, ez amire a cégem épít, a külföldi turistákra, akik befektetnének vagy ideköltöznének egy szép kis otthonos lakásba a tengerparton).

Közbiztonság:

Na ez az amit a legnagyobb negatívumként említhetek, zsebesek mindenütt. Sajna számtalan alkalommal láttam már őket, akcióban gyanútlan turistákat kizsebelve másodpercek alatt, majd elillanva, hogy észre sem veszi senki sem. Nagyon vigyázni kell, ezt elmondom mindenkinek aki látogatóba jön, csak a minimálist szabad magunknál tartani, belső zsebben azt is, semmit sem táskában, farzsebben. Számtalan történetet tudnék mesélni, számtalan munkatársam, ismerősöm, ismerős ismerőse járta meg, egy apró figyelmetlenség, akár egy esti buli utáni szórakozottságba vagy egy reggeli séta alkalmával tulajdonították el telefonjukat, pénztárcájukat vagy az egész táskájukat. A rendőrség tehetetlen, az eltűnt dolgok megkerülése 0,001%. Hihetetlen profik, nem bízzák a véletlenre, itt nincs kés előrántás meg fenyegetőzés, itt mindent úgy csinálnak, hogy az ember a legnagyobb nyugalomban sétál el, anélkül hogy bármit is észlelne. Általában párban dolgoznak, egy aki elterel, eltakar, kiabál, lökdös… míg a másik technikásan zsebel, kinyit-becsuk, elemel, elszalad.

Koldusok:

Ez a másik nagy szakma, amit itt serényen űznek. Van itt minden, kezdve metrón szegénységét zsoltárokba foglalva éneklő nénike, vakságot tettető öregasszony, öngyújtót áruló gyerek, mozgóhangfallal-mikrofonnal járó bácsika spanyol slágereket énekelve két megálló között, aztán persze az aluljáróban zenészek különféle hangszerekkel, bár ők azok, akiknek tényleg szívesen ad az ember pár centet. Feljutva a felszínre, minden második sarkon egy levágott lábú koldus (néha Princles chips-et eszegetve), aztán a boltok mellett is gyakori egy 3-beteg-gyerekes anya vagy egy állását elvesztett apuka, aztán öreg néni mezítláb kiabálva „necesita ayuda porfavoooor” (=segítségre van szükségem). Az év állása a buborékfújós fiúé, aki gyakran a munkahely előtti téren kápráztatja el a turistákat óriás szappanbuborékaival, szép szép 5 percig, de azért uncsi lehet egész nap az tuti. Gyaníthatóan a háttérből valami maffia irányítja ezeket, mert tényleg hihetetlen mennyien koldulnak az utcákon, és persze mindig megvannak a bevált helyek, néha cserélgeti, szóval valami svindli tuti van a dologban!

Aztán persze a híres La Rambla sétálóutca, ahol őrültebbnél őrültebb jelmezekbe öltözött emberkék várják az aprók az arra járóktól, van drakula, sárkány, szörny, virágember, múmia, biciklis, dobozból kiugrós, bűvészkedő, levágott fejű, törpe, óriás…. tényleg minden van amit el lehet meg amit sose képzelnénk el az is. Velük van a legkevesebb gond, de azért így helyiként idegesítő mindennap ugyanazokat bámulni, maximum a helyeket változtatják már 10 méterrel, de ugyan az a csapat.


1 komment

Címkék: barcelona koldus gazdaság spanyolország spanyol közbiztonság turista katalán zsebes catalonia

Ezen a héten...

2010.05.05. 20:45 :: MATEO

 

 

Ezen a héten kedden tartok előadást az elmult havi eredményeinkről a weblapunkkal és látogatóinkkal kapcsolatban. Szerdán pedig dán diákoknak tartunk a főnökömmel előadást a cégről és hogy miként figyeljük meg látogatóink szokásait és hogyan alkalmazkodunk az igényeikhez.

Hétfőn csináltam új dizájnt a céges blogunknak, itt megnézhetitek: Casamona Real Estate Blog 

Úgyhogy elég húzos ez a hetem, hétvége felé próbálok írni, mert sok mesélni valóm van csak időm kevés...

 

 


Szólj hozzá!

Elindítottuk videócsatornánkat online

2010.05.04. 10:51 :: MATEO

A cégnél elindítottuk a YouTube videó-csatornánkat, melyre minden héten újabb videókat fogunk feltölteni, így szoban bemutatva a piacot, a céget, a vásárlás menetét vagy bármi érdekes témát ami adódik...

 


Szólj hozzá!

Most

2010.04.27. 16:15 :: MATEO

Hazatértünk szerencsésen Mallorcáról, nagyon jól sikerült... beszámoló hamarosan, csak a képeket várom a többiektől.

 

Csütörtöktől-hétfőig Árpi és Niki az ESN ELTE képviseletében tesznek nálam látogatást :)


Szólj hozzá!

Címkék: elte mallorca esn

Mallorca

2010.04.27. 13:05 :: MATEO

Hirtelen ötlettől vezérelve lecsaptunk pár olcsó fapados jegyre Mallorcára, mert ha már egyszer ilyen közel vagyunk, meg kell látogatnunk ezt a kis szigetet! A Vueling légitársaságnál találtunk 40 euróért oda-vissza repjegyet Barcelona-Palma de Mallorca … hát nem bántuk meg, nagyon jó kis kirándulás sikerült!

Mit kell tudni Mallorcáról?

Mallorca (katalánul, spanyolul; ejtsd: [ma'λorka]) Spanyolország legnagyobb szigete, a Baleár-szigetek (katalánul: Illes Balears, spanyolul: Islas Baleares) tagja, mely a Földközi-tengerben, az Ibériai-félszigettől keltre található. A szigetcsoport többi tagjához (Ibiza, Formentera, és Menorca) hasonlóan közkedvelt turistacélpont. Mallorca az 1960-as évektől kezdve fokozatosan vált a „nyugati országokban” a tömegturizmus szinonímájává. Mallorca neve a latin insula maior („nagyobb sziget”) szó egy későbbi változatából, a Maiorica szóból származik.

A sziget fővárosa Palma de Mallorca (Palma), mely egyben a Baleár-szigetek spanyol autonóm tartomány székhelye is. Több info: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mallorca

 

1. nap: repülő reggel 7kor, előző este buli… igen, majdnem sikerült átaludni a repülő indulását. David David 5 után rohant be a szobámba, hogy hát baj van mert kicsit elaludtunk. Úgyhogy hipergyors öltözés, pakolás, aztán irány a busszal pár megálló és váltás a reptéri Aerobusra. Csodák csodájára teljesen időben odaértünk a reptérre, ahol Eva és Olivia már vártak ránk. Ezután egy gyors repülés, kb. fél óra, nem távolság, szinte mire elértük a megfelelő magasságot már kezdtük is a landolást. Az idő sajnos nem kedvezett ezen a napon, esős borús reggel köszöntött minket Mallorcán.

A többiek - Nathen, Sarah Mia, Brooke, Alex – későbbi képpel jöttek, ők 1 óra felé értek oda. Addig mi felfedeztük a német üdülőövezetet, mert vicces, de minden ki van írva németül, hiszen ők a leggyakoribb látogatói Palma de Mallorcának. A város nem egy nagy szám, amelyik részén mi voltunk, az szinte csak üdülőövezet, hotelekkel, éttermekkel és boltokkal. Mivel esett ez eső, sok mindent nem csináltunk csütörtökön, kis pihenés, kaja egy helyi étteremben és séta a városban.

Sikerült egy olyan éttermet találnunk, hogy minden alkalommal kifulladásig ettünk ott. A pincér nagyon rendes volt, próbálkozott az angolját gyakorolni, meg kaptunk mindig előételnek kenyeret Al i Oli –val, ami a helyi majonézes-foghagymás íz csoda… hát azóta is azzal álmodunk, olyan finom volt. Kipróbáltuk a helyi specialitásokat, mindenféle finomságot. Az evés végeztével a pincér kihozott nekünk egy nagy üveg italt, hogy ez itt a kis „Andaluz” étterem specialitása, tessék elfogyasztani J Ilyen az igazi vendégszeretet, nem kell mondjam többször is visszatévedtünk kis éttermünkbe!




2. nap: itt már javult az idő, és beterveztük hogy erre a napra bérelünk egy kocsit, és körbejárjuk a szigetet, mivel többektől is hallottuk hogy Mallorca nagyon szép, csak Palma-tól kell távol maradni…hát ez be is igazolódott. Úgyhogy kocsira pattantunk, 9 személyes kis kocsiban pont el is fértünk, a vezetés rám marad mivel csak én vagyok 23 a csapatból, de nem is baj, élmény volt vezetni, meg nem is olyan óriási a sziget, hogy ne lehetne hamar körbejárni. Ez az egy nap pont elégnek bizonyult, így meglátogattuk a keleti parton lévő cseppkőbarlangokat, az északi kikötőket, a nyugati hegyeket, majd visszatértünk este Palma-ra. A képek bizonyítják, hogy jó kis túrát tettünk, sokfelé jártunk, tényleg gyönyörű az egész sziget, minden nagyon tiszta és rendezett, aranyos kis falvak-városok J

 

3. nap: utolsó napra nem terveztünk sokat, csak strandolást végre, az idő hihetetlen jó volt, 25 fok, verőfényes napsütés, úgy a napot a parton töltöttük és végre megvolt az első fürdés is a tengerben. A víz kissé friss volt, de azért bevállalható! Aztán este vissza a reptérre és gyors repülés hazafelé!

Nagyon jól sikerült a kirándulásunk, jó volt a csapat is, nem unatkoztunk, és már tervezzük a következő kirándulást, hogy még itt a környéken Barcelonától északra lévő híres városokat, mint Figures, Girona és Lloret del Mar meglátogassuk egyik hétvégén.

 

Képeket már feltöltöttem, megnézhetitek a képeim között :) de még lesz több is!


Szólj hozzá!

Címkék: barcelona wikipedia spanyolország képek mallorca

Ted búcsú bulija

2010.04.26. 12:54 :: MATEO

Ted, aki a kollégám a Casamonánál a legjobb haverom itt Barcelonában, de sajna lejárt a mandátuma, úgy hogy haza kell mennie Hollandiába. Szerdán csaptunk egy kis búcsú bulit a cégnél, sok kajával és borral, szokás szerint mindenki elbúcsúzott azoktól, akik elmennek. Utána pedig este elmentünk közösen a CHUPITERÍÁba, ahol 2 euróért lehet lehetetlenebbnél-lehetetlenebb keverékekből összeállított feleseket inni. Nem kell mondjam, hogy élmény volt másnap reggel kicaflatni a reptérre a 7órási mallorcai repülőnkhöz… na de ezt majd a következő postban…

Ted kapott tőlem egy VOUCHERt (ajándékutalványt), ami magyarországi látogatás során jogosítja fel korlátlan számú Bed&Breakfast azaz szállás+reggeli igénybevételére nálam J… hát remélem majd meglátogat!


Szólj hozzá!

Címkék: barcelona búcsú buli reptér mallorca haver ted feles casamona chupito